Edzés és izomláz

Izomláz – A hatékony edzés indikátora?

Személyi edzőként gyakran tapasztalom, hogy a vendégeink kudarcként élik meg, ha az edzés utáni napokban nem tapasztalnak izomlázat. Azonban, ha csak logikusan kezdünk gondolkodni, hamar rájöhetünk, hogy az izomláz korántsem használható az edzés hatékonyságának jelzőjeként. Gondoljunk csak bele abba, hogy miért van az, hogy bizonyos testrészekben gyakrabban jelentkezik az izomláz, míg más helyeken alig. Pedig nyilvánvalóan a személyi edzés keretén belül arányosan dolgoztatjuk testünk minden izmát.

A tudomány mai állása szerint nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az izomláz és az edzés hatékonysága között egyértelmű összefüggés van. Még az sem tisztázott mi okozza azt bizonyos izomlázas érzést. Tekintsük most át a múlt és a jelen elméleteit ezzel kapcsolatban, ugyanis csak így érthetjük meg igazán, hogy az izomláz mit is jelent a hatékony edzés szempontjából.

Tejsav felszaporodása

A köznyelvben is már jól ismert vegyület a tejsav. A tejsav leggyakrabban a bevitt szénhidrátok lebontási terméke oxigén hiányos közegben, azaz anaerob körülmények között. Abban az esetben termelődik tejsav, ha az izom összehúzódási sebesség gyorsabb, mint a ki-be légzés és ezáltal az oxigén felvétel sebessége. A szervezet nem képes olyan gyorsan friss oxigénnel ellátni az izmokat, mint amilyen nagy sebességgel húzódnak össze az izomrostok. Márpedig a gyors izom összehúzódás sok-sok oxigént igényel. Mivel kialakul így egy átmeneti, de az adott pillanatban állandósult oxigén adósság, szervezetünk a szénhidrátokat egy oxigén hiányos állapotban erjedéses körülmények között bontja le, melynek eredménye egy a szervezet számára korántsem előnyös vegyület: a tejsav.

A tejsav termelődés átmenetileg felborítja a szervezet belső egyensúlyát, homeosztázisát és amíg ez nem áll vissza a puffer rendszernek köszönhetően, a legtöbb belső funkciónk sem működik megfelelő módon. A tejsavtól átlag 20 perc alatt képes a szervezet megszabadulni megfelelő májfunkciók esetében. Így látható, hogy a másnap, vagy később jelentkező izomláz valószínűleg nem a tejsav számlájára írható.

Tejsav termelődése közel maximális teljesítménynél jelentkezik. Később, ahogy fáradás lép fel és csökken az izom összehúzódási sebesség nem lesz jellemző. Személyi edzés óráinkon szinte soha nem valósul meg ez a fajta szélsőséges, versenysportolói terhelés.

Pár példa tejsav termelődésre: 400, 800, 1500 méter síkfutás (pár percig tartó, megszakítás nélküli, extrém nagy fizikai teherbírás)

Mikrosérülések

A tejsav termelődésnél valamivel újabb szemlélet szerint, az izomrostokon keletkező mikroszakadások a felelősek az izomlázért. Amikor is az izmokat felépítő izomrostok a nagy terhelés, feszülés hatására megsérülnek, felületükön mikroszakadások keletkeznek, amely átmeneti gyulladással, illetve fájdalommal jár. Mindaddig fennáll ezen állapot, amíg a megfelelő izom struktúrát helyreállító repair folyamatok le nem zárulnak. A repair folyamatok befejeztével izomkeresztmetszeti vastagodás, azaz izomtömeg növekedés tapasztalható egyes tanulmányok szerint. Tehát ezen elmélet szerint az izomláz izomeredetű folyamatokra vezethető vissza.

Az idegi eredet, és az izomorsó

A Testnevelési Egyetem kutatócsoportja nemrégiben publikálta tudományos cikkét, amely megjelenése után a tekintélyes szaklap valaha megjelent cikkeinek a leglátogatottabbja lett és egy teljesen új elméletet mutat be az izomlázzal kapcsolatban.

Tulajdonképpen a tejsav elmélete megdőlt már régen, és a mikrosérülés elmélete sem igazolódott.

A legújabb elmélet szerint az izomláz az izomrostot között, velük párhuzamosan elhelyezkedő izomorsóval áll összefüggésben. Az izomorsóban érzőidegrostok találhatóak, amelyek vagy fékező izommunka hatására (például fekvőtámasz karhajlítás lassítása lefelé) vagy edzetlen állapotban kompressziós mikrosérülést szenvednek. Ebből is látszik, hogy az izomláz nem izom eredetű, hanem sokkal inkább átmeneti idegi eredetű. A publikáció szerzői így sokkal inkább neveznék a folyamatot idegláznak, mint izomláznak.

Az izomláz időtartama, mértéke egyénenként eltérő lehet, ugyanis függ a genetikánktól. Az, hogy az izomláz mértéke és az izomtömeg növekedés között van-e bármiféle összefüggés, a tudomány jelen állása szerint nem tudta igazolni. Ami biztos, hogy izomláz nélkül is jól fejleszthető az erő, valamint az edzés gyakoriság növelésével, akár izomláz előidézése nélkül is jól növelhető az izomtömeg. Ha hihetünk a legújabb elméletnek, akkor valószínűleg az izomláz érzése nem az edzés hatékonyságával, hanem az edzés típusával függ össze.

Ezt akár otthon is letesztelheted! Nézzünk csak egy egyszerű fekvőtámaszt! Próbáld ki, hogy az excentrikus, azaz a fékező fázisban, amikor a karjaid hajlítod, minél lassabban végzed el a mozdulatot. Például hat ütemen keresztül engeded le a tested és két ütem alatt tolod fel magad kiindulóhelyzetbe. Végezz el belőle 5-10 ismétlést 2-3 körben (lehet könnyített, női fekvőtámasz is)! Másnap figyeld meg, van-e izomláz a felsőtestedben. Ugyan ezt a feladatot végezd el fékezés nélkül 2-3 nappal később! Két ütemen keresztül engedd le a törzsed és két ütem alatt told vissza magad kiindulóhelyzetbe!

Korábban már vizsgálatokkal kimutatták, hogy az excentrikus, azaz a fékező mozdulatok a gyakorlatok során gyakrabban idéznek elő izomtömeg növekedést a klasszikus dinamikus gyakorlatokkal ellentétben és már az is világos, hogy az fékező gyakorlatok alatt sérülhetnek az izomorsó érzőrostjai, amely sérülések igazából izomlázat okoznak! Az, hogy az izomláz mértéke összefügg-e az izomtömeg növekedés mértékével is igazolható, de az összefüggés mértéke még korántsem.

Összegzés

1. Az izomláz nélkül is hatékony az edzés, ugyanis izomláz nem a hatékony edzés következménye, hanem a fékező, azaz az excentrikus munka során sérült érzőrostok okán történik,s nem izomeredetű, hanem idegi folyamatokra vezethető vissza.
2. Az edzetlenség, vagy rendszertelen edzés során is képes sérülni az izomorsó érzőrostja, így nem csak a fékező munka eredménye lehet!
3. Akik folyamatosan, és rendszeresen sportolnak, idegrendszerileg jobban alkalmazkodnak a megváltozott fizikai aktivitáshoz, így esetükben ritkábban sérülnek meg az izomorsó érzőrostjai és az izomláz sem feltétlen alakul ki.
4. Az excentrikus, azaz a fékező munka a gyakorlatok alatt hatékony az izomtömeg növelés szempontjából, ugyanakkor gyakran sérülnek meg ekkor az izomorsó érzőrostjai, amely átmeneti izomlázat okoz a szervezetben, és ez akár a teljesítményt is visszavetheti átmenetileg. Biztos veled is előfordult már, amikor szakember segítsége nélkül edzettél, hogy túlzásokba estél és e miatt kellett kihagynod a következő edzésedet.
5. Az excentrikus munkavégzés az izom legmagasabb szintű erőkifejtése, éppen ezért alkalmazása sem javasolt rendszeresen, hiszen könnyen túledzettséget is okozhat. A leghatékonyabb edzés, mindig a legváltozatosabb edzés, amikor is minél több új inger éri a mozgató szervrendszerünket, így elképzelhetetlen lenne, hogy mindig csak az excentrikus szakaszokat kihasználva tervezze a személyi edző az edzéseinket. Éppen ezért az izomláz sem mindig van jelen az edzéseken, de ez nem függ össze a hatékonyságával!

Az izomláz tehát egy „egyszerű” ideg-izom válaszreakcióval magyarázható és semmiképpen sem áll összefüggésben az edzés hatékonyságával!